Bocs Bálci

Tudom, megígértem, hogy nem fogsz ebben a blogban találkozni a farkaddal, de kicsit úgy is tűnt, hogy annyira mégsem lenne ellenedre, így leírom ide:

Minap kaptam egy levelet egy kivételesen nagyon kedves ismerőstől:


"Helló Rékuc,

te figyu, ebben a te blogodban egyszer az én farkammal is fogok találkozni

Ha igen, akkor inkább ne arról a melanchthonos buliról mesélj, amikor olyan részeg voltam, h nem állt fel a farkam... Ellenpéldát találsz bőven ;o)"

Aztán én válaszoltam rá:

"Hello Bálci,

azt gondolom észrevetted, hogy a számomra kedves farkak nem fordulnak ott meg Csak a szánalom, amikor már magamon is röhögnöm kellett

Bálitn farok, kedves farok /Leszámítva, hogy a PH-ját nem csípte a puncim /
Amúgy pont minap beszélgettünk Vicával és arra a megállapításra jutottam, hogy Te vagy a Csókkirály. Nincs mit szépíteni rajta. Evvan. "

Bálci pedig nyugtázott:


"Helló Rékuc,

hát köszönjük a magam és a farkam nevében És persze üdvözlünk titeket, kedves emlékeket őrizve magunkban rólatok

Hmm, csókkirály? Ennek semmi köze a farkamhoz és a puncidhoz, ugye? Azért köszönöm, jól esik minden kedves szó"

Ez most kivételesen került ide be, mert úgy éreztem gyémánt szeme lehet ennek a blognak.

Szeretlek Bálci!!! :o) - nem úúúúúgy, Te is tudod :o)

Folytatásban a kifogástalan derékszögű farkú jogászsrácról írok....