Minap kaptam egy levelet egy kivételesen nagyon kedves ismerőstől:
"Helló Rékuc,
te figyu, ebben a te blogodban egyszer az én farkammal is fogok találkozni
Ha igen, akkor inkább ne arról a melanchthonos buliról mesélj, amikor olyan részeg voltam, h nem állt fel a farkam... Ellenpéldát találsz bőven ;o)"
Aztán én válaszoltam rá:
"Hello Bálci,
azt gondolom észrevetted, hogy a számomra kedves farkak nem fordulnak ott meg Csak a szánalom, amikor már magamon is röhögnöm kellett
Bálitn farok, kedves farok /Leszámítva, hogy a PH-ját nem csípte a puncim /
Amúgy pont minap beszélgettünk Vicával és arra a megállapításra jutottam, hogy Te vagy a Csókkirály. Nincs mit szépíteni rajta. Evvan. "
Bálci pedig nyugtázott:
"Helló Rékuc,
hát köszönjük a magam és a farkam nevében És persze üdvözlünk titeket, kedves emlékeket őrizve magunkban rólatok
Hmm, csókkirály? Ennek semmi köze a farkamhoz és a puncidhoz, ugye? Azért köszönöm, jól esik minden kedves szó"
Ez most kivételesen került ide be, mert úgy éreztem gyémánt szeme lehet ennek a blognak.
Szeretlek Bálci!!! :o) - nem úúúúúgy, Te is tudod :o)
Folytatásban a kifogástalan derékszögű farkú jogászsrácról írok....